Az alcím szerint igaz történeteket olvashatunk valódi gyerekekről. Pontosan mit jelent ez?
A kötet tizenhárom mesét tartalmaz. Szerkesztőként azt kértem a szerzőktől, hogy próbáljanak megírni a saját életükből vett történeteket, amelyek esetleg a saját gyermekükkel estek meg, amelyeknek tanulsága van, és amelyekből más szülők, gyerekek is okulhatnak. Minden családban kering olyan sztori, amelyet az anyukák, apukák, nagyszülők éveken át felemlegetnek, immár nevetve a régi gondon, bajon, stresszen. De amikor megtörtént, érzelmileg nagy hatással volt minden szereplőre. Ezekre az érzelmileg telített történetekre voltam kíváncsi. A felkérésnek az is része volt, hogy ezeket a történeteket mesésíteni kell, vagyis meseköntösbe kell bújtatni, hiszen a gyerekek a mesékre fogékonyak, a hétköznapi, prózai történet még nem feltétlenül érdekli őket.
Esetleg a gyerekek valódi félelmeit fogták össze egy könyvbe?
Nem a gyerekek félelmeiről akartunk szólni, hanem arról, hogy az életben sok minden történhet velük. A gyerek lehet magányos, kiközösíthetik, lehet csintalan, tehet rosszat, akár tiltott dolgot is. Egyrészt fel akartuk hívni a gyerekek figyelmét arra, hogy nem érdemes veszélyes dolgokat kitalálni, szeleburdinak lenni, mert akkor nagy bajba keveredhetnek, másrészt azt akartuk üzenni ezekkel a kedves történetekkel, hogy a gyermek és a szülő közötti szoros érzelmi kapcsolat sok problémán átsegít. Egyfajta erkölcsi útmutató is a könyv: próbáld a helytelen dolgokat elkerülni, ne csapd be a szeretteidet, viszont ha mégis bajba kerültél, vagy elkövettél valamit, amit megbántál, akkor támaszkodj az anyukádra, apukádra, mert a szeretet erejével a nehézségeket is könnyebben legyőzhetjük.
Milyen korosztálynak szól a kötet? A címből sejthetően nem a legkisebbeknek készült.
Nem a legkisebbeknek, bár vannak olyan mesék benne, amelyeket a legkisebbek is megérthetnek, és a képanyag olyan szép, olyan hatásos, hogy tapasztalataink szerint a másfél évesek kezéből is nehéz kivenni a könyvet, ha egyszer már megkaparintották. A kötetet 4 és 12 év közötti gyermekeknek szántuk, a 8 év fölöttiek önállóan olvashatják, egyébként pedig jó, ha a szülő felolvassa nekik is, mert akkor együtt lehet megbeszélni a tanulságot. Érzelmileg azokra a gyerekekre lehet nagy hatással, akiket már kezd érdekelni a világ működése.
A szülők számos mesekönyv közül válogathatnak a karácsonyfa alá: mit mondana, miért ezt a kötetet válasszák?
Ismerem a karácsonyi kínálatot, és az a tapasztalatom, hogy nagyon sok olyan kiadványt árulnak mesekönyvként, amelyek tartalmilag lényegében üresek. Sok színes kép, hozzá néhány sor, aztán majd jó lesz az a kicsiknek. Ennél jobban kéne tisztelni a gyerekeket, és nem kéne azzal letudni a karácsonyi könyvvásárlást, hogy legyen tarkabarka, mert azt annyira szereti a gyerek, hiszen az ő lelkiviláguk ennél sokkal gazdagabb. Az érzelmi hatás legalább olyan fontos, mint a vizuális. A tartalom és a forma egységében hiszek, amikor a két dolog erősíti egymást, mert helyettesíteni egyiket a másikkal nem lehet.
Miben különleges a könyv?
Abban, hogy ezek novellisztikus elemekkel átszőtt mesék, de ez nem jelenti azt, hogy nehéz lenne a gyermek számára a befogadás. Sőt! Mivel a mesék érzelmileg rendkívül gazdagok, és a célunk is az, hogy a gyermekek érzelmeire hassunk, biztos vagyok benne, hogy a gyerekek ezeket a történeteket „magukkal viszik”, elgondolkodnak, elmélkednek rajtuk. Mint ahogy mi felnőttek is gondolkodunk egy általunk olvasott kiváló regényen, novellán. Ezek a mesék egyfajta irodalmi élményt nyújthatnak a gyerekeknek és a szülőknek is. Az is megkönnyíti az érzelmi azonosulást, hogy a gyerekek a mesékben magukra ismerhetnek, hiszen Marci, Julcsi, Nándi és a többiek történeteihez hasonlót jó eséllyel már maguk is átéltek. A szép, lírai történeteket Csillag István grafikusművész olyan gyönyörűen rajzolta meg, hogy az illusztrációk fokozzák a katarzist.
Minden mesénk más az írója. Hogyan állt össze a szerzőgárda?
A szerzők többségében újságírók, írók, akiket én kértem fel erre a feladatra. Nem volt egyszerű megoldani, és el kell árulnom: volt olyan szerzőjelölt, nem is egy, aki végül nem tudott megbirkózni a feladattal. Nem olyan könnyű ugyanis mesét írni, hiszen szépirodalmi műfajról van szó. Megírásához nem elég egy jó történet, kell hozzá írói véna és ezenkívül ihlet is. Azok a mesék kerültek be a kötetbe, amelyek ennek a hármas követelménynek megfeleltek.
https://www.kultura.hu/mesebe-bujtatott-igaz
