2014-et Ybl Miklós emlékéve volt születésének 200. évfordulója alkalmából. Emlékezetét épületei mellett a róla megjelent kiadványok ápolják a mozgalmas évet követően. A megjelent kötetek örvendetes sokaságból is kiemelkedik a Halász Csilla, Őrfi József, Viczián Zsófia és Timár Sára közreműködésében létrejött, Ybl összes – 52 település, 113 épület című könyv.
Már a kötet címe is előrevetíti azt a nagyszabású vállalkozást, amely Ybl Miklós fennmaradt munkáinak megismerésére irányult. A szerzők kezdeti célkitűzése, hogy pillanatképet adjanak az életmű állapotáról, elsőre nem is tűnik teljesíthetetlennek. Azt gondolnánk, hogy az internet korában egy pár órás böngészéssel, a Google-autók képeinek segítségével akár le is tudhatnánk a feladatot. Igen ám, csakhogy a szerzők – nagyon helyesen – a személyes megismerkedést, a helyszínek lejárását értették ez alatt. Ez pedig még annál is nehezebbnek bizonyult, mint ahogyan elsőre gondolták.
A könyvből azonban egyáltalán nem a megbánás, vagy a túlvállalás felett érzett bánat, hanem az igazi alkotóművészetben való elmélyedés öröme sugárzik. Az, amelyet kisebb, vagy nagyobb dózisban bármelyik Ybl-épületbe belépve megkaphatunk, a szerzőknek egy éven át jelentett édes kötelességet, egy sajátos teljesítménytúrát, amelyet nem hogy sikerrel abszolváltak, de olyan végeredménye lett, amelyet bárki kitehet a polcára.
A kötet derekát az a 113 épületet tartalmazó katalógus adja, amelyben funkciójuk alapján hét csoportba rendezték Ybl Miklós épületeit. Őrfi József építész személyes és leíró jellegű részeket kellemes arányban vegyítő, kritikai gondolatokat sem mellőző szövegei élvezetes, olvasmányos, ugyanakkor látatlanban is alapos megismerését, és ami még fontosabb, megértését teszik lehetővé az egyes munkáknak. Éppen olyan alapossággal, és ugyanazzal a megközelítésmóddal ír az Operaházról, mint egy magtárról, egy árvaházról vagy egy szerény józsefvárosi óvodáról. Különös értéke a szövegeknek, hogy egyszerre nézi a házakat az egykorú építész-alkotó és egyszerre mai szakértő szemszögéből. Így segít valamelyest betekinteni a 19. századi építészeti gondolkodásba, ugyanakkor a történet természetszerűleg nem ott ér véget, ahol a kivitelezés befejeződött, hanem napjainkban. Ezért megtudhatjuk, hogy miért romos a Bittó-kastély, vagy, hogy mióta működik Pálfy Pálné palotájában a Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye.
A szövegekkel harmonikus egységet alkotnak a Timár Sára készítette felvételek, azonban fájó, hogy néhol tagadhatatlanul látszik rajtuk, alkotójuknak kevés ideje volt és talán nem kifejezetten megfelelő körülmények álltak rendelkezésére.
A kötet azonban jóval több puszta lajstromnál. A már említett hét tematikus egység, valamint az egész mű bevezetőjeként Viczián Zsófia történész rövid, tudományos igényű, igen olvasmányos tanulmányai szolgálnak. Ezeknek köszönhetően megismerkedhetünk az egyes épülettípusok és építtetőik 19. századi történetével, változásaival. Felvillannak a korszak bérházainak lakói, kastélyainak gazdag szalonjai, de épp így a vallás színterei, és a temetői emlékezetkultúra is. E tanulmányok adják meg azt a kontextust, amivel a 113 Ybl-művet el tudjuk helyezni az ország gazdaság-, politika-, kultúr- és társadalomtörténetébe. Olyan történetekbe, amelyek már jórészt kikoptak, eltűntek az évszázados falak közül.
A kötet különösen érdekes része utolsó, Ybl-dilemmák címet viselő fejezete. A szerzők ugyanis az Ybl-szakirodalommal való ismerkedés közben csakhamar szembetalálták magukat azzal a tengernyi bizonytalansággal, amely az építészettörténet-írást kísérti. 120-150 év, vagy még nagyobb idő távlatában sok részlet homályos, hiába maradt fenn Ybl Miklós hagyatéka, hiába írt róla viszonylag hamar (1956-ban) monográfiát rokona, Ybl Ervin. Hogyha pedig sem a kortárs sajtó, sem más írott forrás nem segít ki, nem marad más, mint az ember szeme.
A szerzők részéről pedig igen dicséretes az az önmérséklet, amit ennek a fejezetnek a létrehozásával tanúsítottak. Aki egy éven keresztül Ybl-alkotásokat néz, az joggal gondolhatná, hogy viszonylag könnyen felismerhet egy-egy újabb alkotást a mestertől. Azonban mire ide jutottak, egészen biztos, hogy azzal is tisztában voltak, hogy a számos tanítványt, a következő építészgenerációt oktató és sokáig építészeti divatot diktáló építész stílusának megjelenése még nem garancia semmire. Így viszont páratlan érdekességű, nyitott, megfejtendő kérdésekkel engedjük el az Ybl-életművet. Úgy, ahogyan a tudományos közösség is látja.
Az Ybl összes nagy érdeme, hogy mindenkinek szól, bátran kézbe veheti bárki, akit érdekel a korszak, és érdekel a 19. század legnagyobb formátumú építészének életműve. Akár bele-belelapozgatni is lehet, de végigolvasni sem megerőltető.
Kelecsényi Kristóf
epiteszforum.hu
