Az első világháborút haditudósítóként vagy katonaként megjárt képzőművészekről, festőkről, szobrászokról és építészekről szóló kötetet jelentetett meg a Látóhatár Kiadó, a kiadványt a napokban mutatták be Budapesten.
Halász Csilla kiadóvezető az eseményen elmondta: mintegy 200 képzőművész dolgozott az első világháborúban az elsősorban propaganda célokra létrehozott Sajtóhadiszállás munkatársaként, belőlük nyújt ízelítőt a Ludmann Mihály festőművész, művészettörténész által írt és a háború centenáriumára megjelent, összesen 29 alkotó háborús munkásságát bemutató kiadvány.
A Művészek a háborúban 1914-1918 című kötetet Rockenbauer Zoltán művészettörténész, volt kulturális miniszter ismertette, aki hangsúlyozta az ismeretterjesztő szándékkal, enciklopédikus jelleggel megírt munka hiánypótló voltát. Mint fogalmazott, a háború olyan képzőművészeket csoportosított egyetlen téma köré, akik egyébként sokszor teljesen más iskolát képviseltek. Megfigyelhető, hogy a modernebb stílusokban alkotó művészek kényszerültek az akadémikus, realisztikus kifejezésmódhoz való visszatéréshez, hiszen ezt követelte meg tőlük a tudósítói munka.
Rockenbauer Zoltán kiemelte: a művészek közül sokan önként jelentkeztek a tudósítói munkára, így például az ekkor már idős Mednyánszky László is, aki képein tudatosan kereste az emberi szenvedés megörökítésének lehetőségét. A festőművész életművének kiemelkedő részét képezik a háborúban született képei, többek között a Trén, a Pihenő katonák és a Sebesült katona című alkotások. Teljesen más felfogást képviselt a viszonylagos biztonságot jelentő Sajtóhadiszálláshoz protekcióval bekerülő Márffy Ödön, aki mindent megtett a háborúval járó helyzetek elkerülésére, és szinte csak olyan témákat örökített meg, amelyekkel már otthon is foglalkozott. „Rendkívül furcsa az ő haditudósítói tevékenysége, döbbenetes, hogy mennyire nem csinált semmit” - jegyezte meg a művészettörténész.
A kötetben szerepel a francia művészvilághoz számtalan szállal kötődő Rippl-Rónai József története is, aki a háború kitörésekor éppen egy francia kisvárosban tartózkodott, ahol az őt kémnek néző tömeg majdnem meglincselte. A jelenetet a festő a Megveretésem története című alkotásain örökítette meg. Rippl-Rónait Franciaországban internálták, ahonnan kapcsolatainak köszönhetően mintegy fél év után szabadult, hazaérve azonban önként jelentkezett haditudósítónak az olasz frontra. Többek között az internálás ideje alatt festette meg a Menetelő francia katonák című művét is, amely a rá jellemző híres „kukoricás” stílusban készült - mondta el Rockenbauer Zoltán.
Ludmann Mihály a kiadványban szereplő alkotók közül kiemelte Vaszary János festőművészt, akinek a képein jól nyomon követhető a bevonulással együtt járó kezdeti lelkesedés, majd a háború pusztító oldalának a megnyilvánulásai is, az égő falvak, a katonatemetések. A katonák megpróbáltatásainak állít emléket a Katonák a hóban című közismert festménye.
A szerző külön beszélt a frontot nem tudósítóként, hanem besorozott katonaként megjárt és súlyos sérülést szenvedő Aba-Novák Vilmosról, aki más alkotókkal szemben igyekezett elfelejteni háborús élményeit. Emlékeinek előtörését láthatjuk a szegedi Hősök kapujának freskóin, ahol Ludmann Mihály megfogalmazása szerint szinte fénnyel festette meg halott bajtársainak áttetsző alakjait közel 20 évvel a háború után. A Művészek a háborúban 1914-1918 című kötet az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával készült el.
Forrás: honvedelem.hu
