A fotográfia egyik oktatója is ajánlja könyvünket (gabormonos.wordpress.com)

Egy hete véget ért a szokásos nyári OKJ vizsga-dömping. A legtöbb csoportom a Fotográfus és fotótermék-kereskedő szakmából tett (eredményes) vizsgát. Az elméleti tananyaggal (sem) volt könnyű dolguk: egy összefoglaló tételben nem kevesebb, mint 4 rész bújt meg. A művészet- és fotótörténet mellett fotós és kereskedő-szakmai kérdésekre kellett válaszolni. Tapasztalatom szerint a művészettörténeti (mely az általános iskolában tanított ismereteket eleveníti fel) mellett a fotótörténeti kérdések izzasztották meg leginkább a vizsgázókat. Ritkaságszámba ment, hogy ez utóbbi témakörből valaki jól szerepeljen. (A vizsgákhoz ADHATÓ segítő képanyag csak rontott a helyzeten)

A rossz feleteket a vizsgáztató is nehezen éli meg. Sokat tűnődtem, hogyan lehetne valamilyen megoldást keresni a fotótörténeti probléma megoldására.
A “felmentő sereg” Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840-1989 című, az idei Könyvhétre megjelent műve alakjában érkezett meg. Egy hete láttam meg egy könyvesboltban és azonnal lecsaptam a vastag, albumalakú, igényesen előállított kötetre. Belelapoztam és rögtön megvásároltam. Azonnal tudtam, ez kell – nekem is – a soron következő vizsgákhoz.

A szerző korrekt történeti áttekintést ad a mű címében jelzett időszakról. Megismertet még élő művészekkel és elődeikkel is. Sok új információt csomagol szép köntösbe, s amit lehet, illusztrál is.
Azt gondolom, ez az alkotás elkerülhetetlenül “tankönyvvé” válik, ennek a kategóriának összes jó és rossz hozadékával egyetemben. Én mindenesetre ajánlom a képző intézményeknek, a vizsga előtt álló hallgatóknak. Sőt bárkinek, akit érdekel a magyar fotográfia története.